Éppen valami igazán kivételeset és történelmi jelentőségű darabot keres a gyűjteményébe? A ginkgo bonsai a botanikai egyediség és a spirituális szimbolika lenyűgöző ötvözete. Ez a legendás kétkaréjos ginkgo, amelyet gyakran élő kövületnek is neveznek, már a dinoszauruszokkal együtt élt bolygónkon, és fajként több millió év alatt gyakorlatilag nem változott. A bonsai-tenyésztők számára a ginkgo bonsai elsősorban a jellegzetes, legyezőszerű, villás erezetű levelei miatt ellenállhatatlan vonzerőt jelent, valamint azért, mert a bonsai-k legszebb őszi színeit képviseli, amikor az egész lombkorona ragyogóan tiszta, aranysárga színűre vált. Szakosodott ginkgo biloba-értékesítésünk garantálja Önnek az életerős, egészséges és a mi körülményeinkhez teljesen akklimatizált fákat.
Botanikai szempontból a ginkgo teljesen egyedülálló – nem tartozik sem a közönséges lombhullatók, sem a tűlevelűek közé, hanem egy külön osztályba (Ginkgophyta) tartozik. Ez magával hozza sajátos tulajdonságait: a fa szövete nagyon puha, a fa lassan növekszik, és erős, húsos ágakat képez, hosszú hajtásokkal. A kétágú jinan bonsai azonban rendkívül ellenálló fa. Gyakorlatilag semmilyen hazai kártevő vagy betegség nem károsítja (rendkívül ellenálló a gombákkal és a rovarokkal szemben), és kiválóan bírja a szennyezett városi levegőt, ami nagyon hálás társává teszi a teraszokon és a kültéri japán kertekben.
Ahhoz, hogy a ginkgója egészséges és élénkzöld levelekkel büszkélkedhessen, amelyek ősszel a híres aranyhatást keltik, biztosítson neki napos vagy félárnyékos helyet. A fiatal fákat és a frissen átültetett példányokat a legmelegebb nyári napokon (júliusban és augusztusban) célszerű megóvni a tűző déli napsütéstől, míg az idősebb, már megerősödött példányok imádják a teljes napfényt, és erre sűrűbb növekedéssel reagálnak.
A ginkgo biloba cserépben történő termesztése kiegyensúlyozott öntözést igényel. A szövetek és a levelek húsos szerkezete miatt a fának a teljes vegetációs időszak alatt elegendő nedvességre van szüksége. A ginkgo viszonylag jól tűri a rövid ideig tartó szárazságot, de a szubsztrátum soha nem szabad végzetesen kiszáradnia, mert ez a levelek megereszkedéséhez és károsodásához vezetne. Bőségesen öntözzük, amint a szubsztrátum felszíne világosodni kezd. Ugyanakkor a ginkgo gyökerei érzékenyek a tartós túlnedvesedésre és a cserépben álló vízre, ami a gyökérzet rothadását okozhatja.
A Jinanok esetében a talaj megfelelő szerkezete kritikus tényező az egészséges növekedés szempontjából:
A ginkgo formázásának szigorú sajátosságai vannak. Fája nagyon rostos, és a metszés után keletkező sebek hajlamosak mélyen a ág belsejébe száradni. Emiatt a ginkgónál elvileg nem alakul ki elhalt fa (jin vagy shari). Minden nagyobb metszést kora tavasszal végzünk, és a sebet azonnal alaposan kezeljük gyógyító pasztával. A ginkgo hosszú hajtásokon nő, a levelek közötti távolság (internódiumok) nagy. Az új tavaszi hajtásokat 5–6 levélig hagyjuk megnőni, majd ollóval 2–3 levélre rövidítjük őket. A drótozás ugyan lehetséges alumínium drótokkal, de azt a legnagyobb óvatossággal kell elvégezni – a sima kéreg könnyen megsérül, és a drót a tavaszi ágvastagodás miatt nagyon gyorsan belevágódik a kéregbe. Sokkal biztonságosabb a metszéssel és feszítőhuzalokkal történő formázás.
Tekintettel a jinan természetes, oszlopszerű növekedési jellegére, a bonsai-készítésben nagyon gyakran alkalmazzák a „láng” nevű speciális stílust (a gyertyaláng alakúra módosított Chokkan), illetve a szabadon felálló stílust (Moyogi). A fa dús, felfelé irányuló koronát alkot. A jinanokat vagy hím, vagy nőstény fákként termesztik. Bonsaiként a hím példányok népszerűbbek, mivel a nőstény fák felnőttkorukban jinan-csonthéjas gyümölcsöket teremnek, amelyek ugyan ehető magokat tartalmaznak, de az érő héjuk viszonylag erős és kellemetlen szagot áraszt.
A Ginkgo biloba százszázalékosan kültéri bonsai, amely hosszú távú egészségének megőrzése érdekében feltétlenül téli nyugalmi állapotra (dormancia) szorul. Miután ősszel néhány nap alatt lehullajtja az összes aranyszínű levelét, mély nyugalmi állapotba kerül. A fa teljesen fagyálló, azonban a sekély bonsai-csészében lévő húsos gyökerei nem tehetik ki magukat extrém fagyhatásnak. A legbiztonságosabb teleltetés az, ha a bonsait a cseréppel együtt a kert szabad talajába ássuk egy árnyékos, a jeges széltől védett helyre, és a gyökérgömböt vastag réteg avarral vagy talajtakaró kéregdarabokkal borítjuk be. Ha nincs kertje, a fa biztonságosan átvészelheti a telet egy fűtetlen üvegházban vagy egy hűvös garázsban.