A hibiszkusznak körülbelül 200-220 faja van. Ázsia, Afrika és Amerika meleg trópusi és szubtrópusi részeiről származnak. Fás bokrok vagy kis fák formájában nőnek. Gyönyörű, nagy szirmokból és jellegzetes, hosszú porzóból és virágporzóból álló virágaik különböztetik meg őket. A termés egy kapszula. Napos helyet igényel, de a szórt fényt kedveli. Fontos a magas páratartalom és az aljzat állandó nedvesen tartása is. Télire helyezzük át hűvösebb, de még mindig világos helyre, és kissé csökkentsük az öntözést. Vannak olyan kültéri fajok is, amelyek egész évben a kertben maradhatnak. Használjunk agyagos talajt, a fiatalabb növényekhez adjunk tőzeget. szaporítsuk magvetéssel, ekkor szívósabb, de kevésbé valószínű, hogy virágzik, vagy fás gallyak levágásával, amelyeket először hagyjunk vízben gyökeret ereszteni. FELHELYEZÉS: napos helyen, részleges árnyékban kevésbé virágzik, hőmérséklete 15-25oC. Ha télire hűvösebb, de még világos helyre költöztetjük, és az öntözést kissé csökkentjük ÁTLÁTÁS: gyakran szereti a nedvességet, kevés öntözéssel rossz talajban hamarabb virágzik TALAKÍTÁS: havonta 1 x, ha sok nitrogént adunk a növénynek, szép lombja van, de nem virágzik ÁTLÁTÁS: gyenge talajban 2 év után TALAJ: AGRO CS bonsai szubsztrátum vagy akadama, tőzeg és homok 1:1:1 arányban Metszés: gyakran dilemmázunk, hogy szép bonsai formát akarunk-e, vagy hagyjuk, hogy egynapos virágokat hozzon az ágak végén ÁPOLÁS: dróttal, bármikor gond nélkül.
A Hibiscus nemzetségbe tartozó fák túlnyomórészt Ázsia meleg szubtrópusi és trópusi területeiről származnak. Minden hibiszkuszfaj nagyra becsült szobabonsai (vagy a szíriai hibiszkusz esetében kültéri virágzó fa), amelyek rendkívül gyors növekedésükkel és azzal tűnnek ki, hogy szívesen képeznek erős törzset sűrű elágazással. Ahhoz, hogy a virágzó bonsait teljes pompájában élvezhessük, meg kell értenünk a nemzetség alapvető igényeit a fény, az öntözés és a metszés tekintetében.
Ahhoz, hogy a hibiszkusz-bonsai megbízhatóan hozza a rügyeket, maximális mennyiségű napfényre van szüksége. Beltérben helyezzük el a legfényesebb ablakpárkányra (ideális esetben déli vagy délkeleti ablakra). A trópusi és szobanövény fajták esetében a szobahőmérséklet télen sem csökkenhet 15 °C alá (az optimális hőmérséklet 18–24 °C). A nyári hónapokban minden hibiszkusznak rendkívül jót tesz, ha teljes napfényben tartják a kertben vagy az erkélyen, ahol a növények azonnal reagálnak a szövetek megerősödésével és a virágok élénkebb színezetével.
Gyors növekedésük és nagy lombfelületük miatt a hibiszkuszok nagy mennyiségű vizet igényelnek. A talajt egyenletesen nedvesen tartjuk, és bőségesen öntözünk, amint a talaj felszíne kissé kiszáradni kezd. Soha ne hagyjuk azonban a növényt hosszabb ideig a cserép alatti tálban lévő mély vízben állni. A forró nyáron és a fűtési időszakban a szobai fajták hálásak lesznek, ha a lombozatukat langyos vízzel permetezzük.
A hibiszkusz egy buján növő fa, amely a hatalmas virágok kialakulásához és a vitalitás fenntartásához minőségi tápanyagellátást és vízáteresztő talajt igényel:
A Hibiscus nemzetségbe tartozó fák virágbimbóit az új tavaszi és nyári hajtásokon képezik. A fő formázó metszést kora tavasszal (márciusban) végezzük, amikor az ágakat drasztikusabban rövidítjük, hogy elősegítsük a sűrű elágazást. A szezon során folyamatosan eltávolítjuk a levirágzott virágokat a kocsányukkal együtt. Amint az új hajtás megnő, a 2. vagy 3. levélpár után visszavágjuk. Az alumíniumhuzallal történő formázást a félig fás ágakon óvatosan és finoman végezzük, mivel a hibiszkuszok faanyaga általában törékeny.
Az ibiskuszok lédús levelei és puha rügyei – különösen téli termesztés esetén, meleg és száraz lakáslevegőben – időnként vonzzák a szívó kártevőket, elsősorban a levéltetveket, a molicákat vagy a tekercselő levéltetveket. A fertőzés első jeleinek megjelenésekor időben be kell avatkozni. Alkalmazzon hatékony permetezőszert (pl. Mospilan).
A rügyek lehullása leggyakrabban a gyökérgömb rövid ideig tartó, extrém kiszáradására, a virágképződés idején bekövetkező hirtelen helyváltoztatásra, a szellőzés során fellépő hideg huzatra vagy a napfény hiányára adott reakció. Ha a csemetét egy stabil, napos, huzatmentes helyre helyezi át, és kiegyensúlyozza az öntözési rendszert, a rügyek ismét megbízhatóan megmaradnak.