A fenyő (Pinus) és a lucfenyő (Picea) bonsajok a tűlevelű bonsajok kínálatának csúcspontját jelentik. Ezek az örökzöld fák elegáns vonalaikkal, finom tűleveleikkel, valamint sok faj esetében gyönyörű kérgükkel is elnyerik tetszését, amely az idő múlásával mély patinát nyer. Meg fogja látni, hogy a kültéri tűlevelű bonszájok egyedülálló hangulatot varázsolnak a kertjébe. A libčáni központunkban minden fát gondosan akklimatizálunk és előkészítünk a helyi körülmények között történő sikeres termesztésre.
A fenyők és a lucfenyők a mérsékelt éghajlati övezet klasszikus fafajai, ami azt jelenti, hogy egész évben kültéri bonsaiként termeszthetjük őket. A fenyő bonsaiként való termesztésének, valamint a lucfenyő bonsai gondozásának megvannak a maguk sajátos szabályai, amelyek alapvetően eltérnek a lombhullató fák gondozásától. A tűlevelűek sok fényt, jó légáramlást és kiegyensúlyozott vízellátást igényelnek. Ezen felül szoros szimbiózisban élnek a hasznos talajgombákkal (mikorrhiza), amit minden, a gyökérzeten végzett beavatkozás során figyelembe kell vennünk.
A tűlevelűek legjobban teljes napfényben és szellős helyen fejlődnek. A bőséges napfény fontos ahhoz, hogy a fák rövid, kompakt tűleveleket tartsanak meg, és a belső ágak ne veszítsék el erejüket, illetve ne haljanak el. A lucfenyő azonban a forró nyári hónapokban érzékenyebb a túlmelegedésre és a száraz levegőre, ezért a legmelegebb napokon jót tesz neki egy enyhe árnyékolás és a lombkorona esti permetezése.
A tűlevelű bonsai megfelelő öntözése érzéket igényel. Általános szabály, hogy a fenyők és a lucfenyők egyaránt nem tűrik a tartós túlnedvességet. A szubsztrátumnak az egyes öntözések között kissé ki kell száradnia (a „száraz–nedves” szabály). A fenyők érzékenyebbek a gyökérgömb kiszáradására, mint a fenyők, azonban a tartós túlnedvesedés számukra ugyanolyan káros, mint a teljes kiszáradás.
A tűlevelűek számára elengedhetetlen a jól vízáteresztő, strukturált szubsztrátum. Bevált a Bonsai Master talaj, illetve a Bonsai Master AK-3 keverék, amely biztosítja a felesleges víz gyors elvezetését, és egyúttal ideális környezetet nyújt a hasznos mikorrhiza fejlődéséhez.
A fenyő bonsai (alacsony nitrogéntartalmú) trágyázása tekintetében a siker kulcsa a megfelelő időzítés. A tavaszi növekedés idején kiegyensúlyozott műtrágyákat alkalmazunk, de a fenyők esetében óvatosan trágyázunk, hogy ne ösztönözzük a túl hosszú tűk növekedését. A tápanyag-utánpótlás fő időszaka nyár végén és ősszel következik be, amikor alacsony nitrogéntartalmú, magasabb foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákra váltunk. Ez elősegíti a szövetek sűrűsödését, az erős rügyek kialakulását és a biztonságos áttelelést.
Igen, a fenyők (Pinus) és a lucfenyők (Picea) a bonszáj-művészet leghagyományosabb és legalkalmasabb fafajai közé tartoznak. Rugalmasak, és kiválóan tűrik a drótozást, valamint a halott fa (jin és shari) kialakításának fejlett technikáit is. Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a lucfenyők általában törékenyebbek, és egyes radikális hajlítási technikákat nehezebben viselnek el, mint a fenyők.
Helyezze világos, napos és szellős helyre a kertjében, a teraszán vagy az erkélyén. Öntözéskor hagyja a szubsztrátumot a következő öntözésig enyhén kiszáradni, de ne hagyja teljesen kiszáradni. Öntözzük bőségesen, úgy, hogy a víz átfolyjon a cserép alján lévő vízelvezető lyukakon. A fenyők általában jobban tűrik a szárazabb körülményeket, míg a lucfenyőnek valamivel állandóbb nedvességre és védelemre van szüksége a forró, száraz levegőtől.
A fenyő formázása a drótozást és a rügyekkel való speciális munkát ötvözi, és az eljárások fajonként jelentősen eltérnek (más megközelítést igényel a feketefenyő, más a hegyi fenyő vagy az erdei fenyő). A drótozást réz- vagy alumíniumhuzallal végzik abban az időszakban, amikor a fa nedváramlása nem olyan erős, és az ágak hajlékonyabbak. A növekedést a hajtások erősségének szabályozásával irányítják – a két tűlevelű fenyők esetében tavasszal az új hajtáscsúcsok visszavágását és nyár elején a hajtások metszését alkalmazzák, amelyet ősszel a régi tűlevelek ritkítása követ a korona megvilágításának érdekében.
A tűlevelűeket lényegesen ritkábban ültetik át, mint a lombos fákat – az idősebb fákat 5–10 évente egyszer, a fiatalabbakat körülbelül 3–5 évente. Az optimális időpont kora tavasszal van (általában március végétől áprilisig), de ez mindig a konkrét fajtól, a helyszíntől és a tél lefolyásától függ. Átültetéskor a gyökérgömböt csak nagyon óvatosan tisztítjuk meg, soha nem vágjuk le a gyökereket túl drasztikusan, és ügyelünk a szubsztrátumban lévő természetes gomba-szimbiózis (mikorrhiza) megőrzésére.
A fő különbség a növekedés szabályozásában, a szárazságra való érzékenységben és a fa törékenységében rejlik. A fenyők esetében a növekedés erősségét a tavaszi hajtások visszavágásával és a rügyek fajtától függő redukciójával szabályozzuk. A lucfenyőknél a tavaszi hajtásokat általában nem vágjuk le teljesen, hanem a fa erősségétől függően tavasz folyamán finoman visszavágjuk a puha, kihajtó végeiket. A lucfenyő tűlevelei is finomabbak, érzékenyebb a gyökerek túlmelegedésére és a száraz levegőre, és ágai a formázás során hajlamosabbak a törésre, mint a fenyőké.